3. rész

(Edward szemszöge)

- Szia Ed, ma lemegyek Clearwaterékhez. Nem jössz velem? - kérdezte apám, mikor álmosan kullogtam le a lépcsőn.
- De! - válaszoltam mosolyogva. - Szívesen, klassz ötlet.
Régen láttam a Clearwater családot. Seth Clearwatert utoljára akkor láttam, mikor még körülbelül 3 éves volt.

Leah, Harry és Sue egyetlen lánya.
Leah általában mindig mosolygós, kedves lány. Nem ártana ő senkinek sem ezen a világon.
Talán kicsit buta, hogy mindenkiben feltétel nélkül megbízik, de nagyon jó barát.
Régen láttam sajnos. Ennek az volt az oka, hogy messze elkerültem Forksot és környékét.
A rezervátum tök jó hely, és a helyi suhanc indiánokkal is jól megvagyok.
Embry, Quil és Jacob voltak ott az úgy nevezett „főnökök”.

Jacobbal sem volt különösebb bajom soha, de azért Embry-t és Quil-t jobban csíptem.

Kezdtek hiányozni a „régi szép idők”.

Ó… igen, persze, régi szép idők az esős Forksban…

Elmosolyodtam. Az üvegnek nyomtam arcom, s bamba képpel bámultam a messziséget.
Mikor átléptük a rezervátum határát, gyermeteg izgatottság lett úrrá rajtam.
Mint régen, most is gyönyörű volt ez a hely.
A hullámok nyaldosták a közelgő sziklákat, s nap is sütött…
A Clearwater ház sárga volt, barna kerítéssel.
Szerettem itt játszani Leahval.
Egyidősek vagyunk, s régen mindig homokoztunk. Sokat nevetünk együtt.

Sue mosolyogva üdvözölt minket.
- Sziasztok, skacok! – üdvözölt. – Rég láttalak Edward, hogy vagy?

- Köszönöm, jól. – mosolyogtam.

- Leah! – kiáltott.

- Tessék? - kérdezte egy kicsit lágy, de kissé kemény női hang.

- Itt vannak! – válaszolt Sue.

- Szuper! – örvendezett és már futott ki.

A nyakamba vetette magát.

- De hiányoztál! - ölelt meg. – Olyan régen nem láttalak.

- Hát igen, régen volt.

Apu és Sue bementek. Hagyták, hogy élvezzük ki a pillanatot.

Leültünk a fűre. Jól esett ott lenni vele. Mint régen…

- De ja vu. – suttogta.

- Én is erre gondoltam. – egymásra nevettünk.

Felemlegettük a ketten eltöltött csodás pillanatokat, s bárgyú mosollyal az arcunkon néztük egymást.
- Hát igen, klassz volt. – vigyorgott. – Na, és mikor homokkal dobáltuk Embry-t? Az nagy volt.
Egy meleg nyári augusztusi nap volt, unatkoztunk. Apu azt mondta, hogy 7-re jön értem és csak 4 óra volt.
Mivel csak 7 évesek voltunk nem nagyon tudtunk mit csinálni.

Embry átjött Leah-hoz, hogy cukkolja. Leah megelégelte és a homokozóhoz mentünk. Embry követett minket. Remek alkalom volt megdobálni őt homokkal.
Vicces volt.
- Lemegyünk a partra? – kérdezte csillogó szemekkel.

- Felőlem. – legyintettem.
Fél órával később már a parton ücsörögtünk.

- Ez hiányzott. - suttogtam - El sem hiszem, hogy ez Forks.

- Azért néha jó itt lenni. – fordult felém.

- Tudom - sóhajtottam – hiányoztál Leah.
Elpirult és lesütötte a szemeit. Még mindig gyönyörű szemei voltak…

Hey Edward! Hűtsd le magad!

- Öhm… Te… te is nekem. - dadogta

Elvigyorodtam, a szemeim az övéibe fúrtam, melyek rögtön összpontosítás nélküliek lettek.

Ez elégedettséggel töltött el.

Ajkaink csak pár centire voltak egymástól. Kapkodtuk a levegőt…

A gondolatok cikáztak a fejemben, de egy rendesen kivehető volt.

Ezt nem csinálhatod ! Te nem őt szereted.

És ha mégis őt szeretem? Bella Cullennel mi lesz?

Mondj már le róla!

De én nem akarok! Úgy érzem ez nem lehetséges!

Még mindig egymás szemében kutattunk.

Szívem dübörgött a mellkasomban, semmi összpontosítás nélkül.

Kétségkívül elvesztem.

Beszívtam bódító illatát, az arcom közelített az övé felé.

Már majdnem megtörtént a csók mikor:

- Leah! – kiáltott Sue mire elhúzódtunk egymástól. - Edward! Gyertek enni!

- Aw, anyám!- morogtam az orrom alatt.
Leah pipacsvörösre pirult. Olyan aranyos volt. Megsimogattam az arcát.

- Majd innen folytatjuk. – pusziltam meg az arcát.

Halk morgást hallottam a rezervátum határánál, vagyis már a másik oldalról beszűrődni.

- Ez mi volt? – kérdezte Leah.

- Nem tudom, biztos egy kutya. – mondtam, bár nem igazán bíztam ebbe. Egy kutya nem ugat így.

- Gyertek már! - kiáltott Sue.

Futottunk a ház felé, s közben egymás kezét fogtuk.

Sue, Seth, Harry és Apu már ott ültek az asztalnál látszólag ránk vártak.

- Megjöttek a fiatalok. – üdvözölt Harry mosolyogva. Sue megpuszilta Harryt és bement a konyhába, hogy hozza az ennivalót.

- Mit csináltatok? – kérdezte az apám.
Összenéztünk Leahval…

- Beszélgettünk. – mondtam határozottan. Hiába… hazudni azt tudtam. – Felelevenítettük a múltat.

- Azt gondolom – vigyorgott Seth.

A nővére adott a fejére egy enyhe taslit.

- Tudod te azt, mit jelent az a szó, hogy magánélet?
- Bocsesz. – mondta, de még mindig vigyorgott.

Az asztal alatt megfogtam Leah kezét.

- Na de komolyan, mit csináltatok?

Majdnem csókolóztunk! - feleltem gondolatban.

Rámosolyogtam Leahra, mire ő megsimította a kezem.

- Mondom, beszélgettünk.

Sue életmentőként hozta ki a grillen sült csirkét.

Meglehetősen finomnak találtam. Olyan paprikás íze volt.

Kaja után Harryék bementek, mi a hátsókertbe mentünk.

Leültünk a hintaszékbe.

Jólesett a napsütésben ücsörögni.
- Megígértem valamit. – suttogtam, s közelebb húztam őt magamhoz.

- Valóban. – suttogta.

- Mit is? – kérdezte kacéran és még közelebb jött.

- Ezt. – leheltem.
És akkor megtörtént. Ajkaimat az övére tapasztottam, átölelve a derekát.

Édesen csókolt vissza, s átfogta a nyakam.

Hihetetlenül jól esett.

Eldőltünk a hintaágyon. Zihálva váltunk el egymástól.

Homlokom az övéhez érintettem. Hallgattam egyre lassuló zihálásunk…

- Mmm. – suttogta.

- Na ne mond, hogy ilyen jól csókolok. - hecceltem.

- Most növelem az egód , de mindegy! Igen!

- Most én mondom, hogy mmm…

Hatalmas reccsenések, ropogások hallatszottak az erdőből.

Hát ez már tényleg durva! Mi folyik ott?

Homlokráncolva meredtem a hangok forrásába.

Egy ideges sikítást is hallottam.
Ezt egy nő csinálja?

- Azta! – mondtam – Ez már durva. Morgás most meg ropogások. Ez ijesztő!

- Az! – simult bele a karjaimba.

- Majd én megvédelek. – mondtam olyan „szuperhős” hangon.

- Tudom. – mosolyodott el.

A karjaimban feküdt, úgy ért minket az alkonyat…